A Mária Valéria épület története
"A katolikus főgimnázium szomszédságában áll az ugyancsak középrizalitos, de az előbbihez hasonló és azonos kvalitású (egykori) Mária Valéria óvoda épülete.A kétszintes épület díszítésének motívumkészlete eltérő tervezésű, leghangsúlyosabb kiképzést a rizalit második emelete kapta, amelynek korinthoszi fejezetű pillérei között az ablaknyílásokat háromszögű és szegmensíves timpanonnal zárták le.https://gallery.hungaricana.hu/SzerencsKepeslap/91240/embed/?img=0. A rizalit tetőzete a mellékszárnyak fölé emelkedik, a korinthoszi pillérfőkre elegáns párkány fekszik, amelyen végül kettős konzolok tartják az edikulával díszített koronázópárkányt." Így mutatja be szakszerűen napjaink művészettörténésze azt az épületet, melynek története 139 évvel ezelőtt kezdődött íródni. Tegyük hozzá, szerencsére, mivel aki az elmúlt másfél évtizedben megfordult Székelyudvarhely belvárosában, mindebből egy folyamatosan pusztuló épületet láthatott, majd az évekig húzódó felújítási munkálatok bújtatták háló mögé a város egyik reprezentatív középületét. A Mária Valéria épület létezésének közel 120 éve alatt mindig oktatási intézménynek adott otthont. Az előzményekhez tartozik, hogy 1873-ban, a november 13-i városi közgyűlésen Zayzon Ferenc lelkész felvetette egy gyermekkert, óvoda létesítésének gondolatát. Az indítványt felpártolták, a testület bizottságot alakított az előmunkálatok elvégzésére. 1875-ben I. Ferenc József osztrák-magyar uralkodódótól engedélyt kértek és kaptak, hogy a felállítandó óvoda Mária Valéria főhercegnő nevét viselhesse. A hercegnő Ferenc József és Erzsébet negyedik gyermekeként született Budán. Édesanyja, a magyarokat igen tisztelő Erzsébet királyné igyekezett magyar szellemben nevelni legkedvesebb gyermekét, ezért vált később általánossá az a vélekedés, hogy ő a "magyar gyermek".
A bizottság a városi Jótékony Nőegylettel közösen gyűjtést szervezett, tervrajz is készült és a telekre is szerződést kötöttek. Azonban a testületen belüli ellentétek miatt egy időre háttérbe szorult az óvoda kérdése. 1878-ban az óvoda bérelt épületben kezdte el működését, az első óvónők özv. Földes Józsefné Bilievicz Róza és Földes Mari voltak. 1888-ra a gyermekkert alapjába 6912 forint (3456 korona) gyűlt össze, ami korántsem volt elegendő az elképzelés megvalósításához. A hiányzó összeg megszerzése céljából a bizottság államsegélyért folyamodott. 1889-ben az uralkodó engedélyezte, hogy sorsjátékból történő részesedésre jegyezzék elő a Mária Valéria Gyermekkertet. 1895-re 25 000 forintot (12 500 korona) tett ki a gyermekkert alapja, de az intézmény még mindig bérelt épületben működött. Ekkor 80-an jártak a kisdedóvóba, amelynek vezetője özv. Kassay F. Albertné, tanítónője Soó Mariska volt. Végül az állam mindössze 150 korona segélyt folyósított, viszont 1892-1894 között, támogatásként Székelyudvarhelynek adta a Jótékonycélu Államsorsjáték évi tiszta jövedelmének 10%-át. Az 14 609 koronányi összeggel kiegészülve már elegendő tőke állt a város rendelkezésére, hogy az 1891-ben épült római-katolikus főgimnázium (a mai bentlakás) és a református kollégium között 1896- ban felépíttethesse a Mária Valéria Gyermekkertet. A XIX. század végén és a XX. század elején az átalakított épület adott helyet a városi, majd állami elemi fiúiskolának és a szintén városi iparos és kereskedő tanonciskolának.
Székelyudvarhely városa 1924-ig tartotta fenn az óvodát, akkor vette át az állam. Ezután román nyelvű állami elemi lányiskola és óvoda működött az épületben.
A második világháború után az egykori Mária Valéria gyermekkert épületében a tanítóképző gyakorló elemi iskolája fog működni, ahol időről- időre általános iskolai tagozatot is szerveznek.
Az intézmény 1964-es leltárkönyvének bejegyzéséből kiderül, hogy a gyakorlóiskola épülete 55%-ban le volt romolva. A pedagógiai líceum 1970-ben kiadott, ünnepi évkönyve bővebben szól a gyakorlóról. E szerint a földszinten volt kialakítva a tanítók és tanárok tanácskozója, az iskolagondozó lakása és öt osztályterem, az emeleten további négy osztályterem, kézimunka és háztartási termek kaptak helyet. Az iskolaépület fűtését fa és széntüzelésű cserépkályhákkal biztosították, továbbá el volt látva ivóvízzel és egészségügyi felszereléssel is. A pince volt az iskolai étkezde krumplitárolója, az udvaron voltak a fát és szenet tároló színek és a tíz fülkés vécé.
Az 1970-es években a képzős osztályok megnövekedett száma miatt, az addig megszokott elemi és V-VIII-as tagozatok mellett középiskolás osztályok is helyet kaptak a gyakorló épületében.
Mivel 1974 után Csíkszeredából Székelyudvarhelyre helyezték az óvónőképzést, az egykori Mária Valéria Gyermekkert épületében ismét óvoda kezdett működni. A rendszerváltást követően, 1990 nyarán a Képző 1979-től működő gyakorló óvodáját átköltöztették a Malom utcai épületbe, a helyén a Marin Preda Elméleti Líceum működött néhány évig. Az elméleti líceum hamarosan új épületet kapott a Csereháton, úgyhogy a Mária Valéria épület ismét a Képzőhöz került.
Az 1990-es évek közepén az épület állapota már meglehetősen leromlott volt, 1998. február 28-án a padlástérben tűz is pusztított. Készült egy felújítási terv, de akkor nem valósult meg. A kedvezőtlen állapotok ellenére a helyhiánnyal küszködő Tanítóképző és az időközben szerveződő református gimnázium néhány osztálya még továbbra is ebben az épületben működött.
A 2000-2001-es tanévben, amikor a Benedek Elek Tanítóképző tevékenysége még a református egyháznak később visszaadott kollégiumi épületegyüttesben zajlott, az iskolában világbanki támogatással nagyszabású felújítás vette kezdetét, aminek összértéke megközelítőleg 1.600.000 lej volt. A napjainkban már a Református Gimnázium által birtokolt ókollégiumi épületszárnyban megújult a fűtéshálózat, a tantermekben és hálókban kicserélték a fűtőtesteket, a rendszert pedig az udvarra épített kazánházba szerelt két új kazánra kapcsolták. Időközben a Mária Valéria állapota balesetveszélyessé vált, több terem mennyezete beomlott, ezért minden oktatási tevékenységet be kellett szüntetni. A felújítására szánt összegből viszont, ami a fent említett projekt összköltségének felét jelentette, a világbanki képviselő javaslatára készült el a hátsó udvaron levő, európai szabványnak megfelelő új épület, mivel ennek elkészítése sem került többe, mint a régi felújítása. Az új iskolaépületet 2002-ben vehették birtokba az iskola kisdiákjai és pedagógusai.
A 2005-2006-os tanévben, amikor már a kollégiumi épületet visszaszolgáltatták az egyháznak, a Benedek Elek Tanítóképző szorongatott helyzetbe került, a kiköltöztetés veszélye fenyegette. Ekkor került újból napirendre a Mária Valéria felújításának szükségessége, annál is inkább, mivel ingatlanproblémái miatt az akkori döntéshozók komolyan fontolgatta a Képző beolvasztásának lehetőségét a Református Gimnáziumba.
Az épület bekerült az Országos Beruházási Hivatal (Consiliul Naţional de Investiţii) programjába, Kirmayer Márta tervezőnő a régi tervek aktualizálásával elkezdte az épület udvar felőli részének kibővítésének, és a bal szárnynak a jobb szárnnyal történő szintre hozásának tervezését. A Megyei Műemlékvédelmi Hivatal többszöri visszautasítása következtében csak 2006 decemberére váltak véglegessé a felújítási tervek.
Azáltal, hogy kezdett körvonalazódni az ingatlankérdés megoldása, az intézmény megmaradása is biztosítottnak tűnt. A versenytárgyalást követően a munkálatok 2007 decemberében kezdődtek el. A befektetésre szánt összegek előbb rendszertelenül érkeztek, majd teljesen elapadtak a források, 2008 nyarán a kivitelezés lelassult, később le is álltak a munkálatok. Mivel a továbbiakban kiutalt összegek sokáig csak a felgyűlt adósság kifizetésére voltak elegendőek, a munkálatokkal is nehézkesen, nagy megszakításokkal haladtak. Az eredeti, 2009. decemberi határidő egyre tolódott, végül a 2010. decemberi kormánytámogatással sikerült egyenesbe jönni, 2011 elejétől pedig meghatározó mértékű önkormányzati támogatással felgyorsult a kivitelezés. Szeptember elején, az utolsó pillanatban sikerült működőképes állapotba hozni a Mária Valéria épületet és a két iskolaépület közötti udvart is lekövezni. A Benedek Elek Pedagógiai Líceum 2011/2012-es, számunkra tényleg ünnepélyes évnyitója így már az újjászületett, saját épületünknél zajlott és ezzel lezárult egy évekig tartó, feszültségekkel terhes időszak az iskola történetében. Igaz, hogy a szeptember 12-ei évnyitó után először csak az öt középiskolás osztály tudott itt kezdeni, de az ősz folyamán átköltöztettük az intézmény működéséhez szükséges szaktermeket, tanárit, irodákat. Sikerült elérni azt is, hogy a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal, illetve az önkormányzat annyival megemelje a beruházás összegét, hogy új bútorzatot is kapjon a felújított épület.
A Mária Valéria épület ünnepélyes avatójára december 15-én került sor, amikor már egy teljesen berendezett, funkcionális épületet vehettünk egészen birtokba. Nem volt egyszerű ennek a projektnek a megvalósítása, de úgy gondoljuk, hogy megérte, a végeredmény magáért beszél. A Benedek Elek Pedagógiai Líceum új székhelyén működik tovább, Székelyudvarhely belvárosa pedig egy olyan megújult középületet nyert vissza kiteljesedett formájában, amelyet sokan sokáig vesztett ügynek véltek.
A történeti visszatekintő összeállításában Péter Attila ny. tanár, Bálint Mihály igazgató és Szarvas Gyöngyi korábbi igazgatóhelyettes nyújtottak segítséget, valamint adatokat használtam fel a Benedek Elek Pedagógiai Líceum iskolai és irattári dokumentumaiból.
Novák Károly-István